Ancient Hungarian Mentality Part 1

In this entry I’ll show you some excerpts from Adorján Magyar’s work entitled The Golden Mirror of Conscience (A lelkiismeret aranytükre). His writing will give you an idea of the ethics and the morals our Hungarian ancestors had followed for thousands of years. I also show you the Hungarian writing so that you can compare the English translation if you like.

Here’s a link to the original writing:

http://www.magtudin.org/MAGYAR_ADORJAN_A_lelkiismeret_aranytukre%20www.leventevezer.extra.huMA.pdf.pdf

1.
I’ve been talking to my acquaintances repeatedly about the most important moral law of the ancient Hungarians which was conscience, and I’ve been dwelling on the fact that conscience can keep us on the right track better and in a more secure way than anything else if we just get used to truly listen to its voice and if we never silence its warning message.

Ismerőseim előtt többször beszéltem arról, hogy az ősmagyarok legfőbb erkölcsi törvénye a lelkiismeret volt, majd fejtegettem azt is, hogy a lelkiismeret minden másnál biztosabban és jobban vezetheti az embert az igaz úton, hacsak megszokjuk annak hangjára igazán hallgatni, illetve intő szavát soha el nem hallgattatni.

2.
I’ve been expounding in various writings of mine on several occasions that our ancestors had respected the sun, that is its personification the Sun God, as their national deity and ancient mythological father at the same time. The actual Hungarian tribe had referred to Him with the name Magyar (also Mag, Magor, Megyer, Magar, Makar) and He was considered the name giving ancient father and the very first mythological reigning prince of the nation. Although all of the other tribes thought of themselves as descended from the Hungarian tribe considered the oldest and the most sacred one – and that is why they bore the name magyari along with their own tribe names -, but they referred to the same deity, that is the sun, with several names consistent with their tribe name. For example, He was referred to as Kún or Hunor by the Cumans (Kúnok); Beszer or Peter by the Pechenegs (Besenyők); Jász, Jázon or Jázzú by the Jász (Jászok); Szikel or Zakur by the Szeklers (Székely); Kus or Kazár by the Khazars (Kazárok); Bag, Bog or Bakar by the Kabars (Kabarok); Pál, Bál, Balota or Bél by the Palóc; Bar, Barata by the Avar (Avarok); Szem, Szam, Somota by the Szemere; and several other names existed. In their view, the sun is the father of all life on Earth, thus of the human beings, too. poetically personified as: Sun God (Napisten), Sun King (Napkirály) or Napfejedelem (Sun Prince) or with other names: Golden Prince (Aranyfejedelem), Golden God (Aranyisten), Beautiful God (Szép Isten), The Beautiful (a Gyönyörű).

Különböző megjelent írásaimban többször kifejtettem, hogy ősnépeink nemzeti istenségükként és egyúttal hitregei ősatyjukként a Napot, azaz ennek megszemélyesítését, a Napistent tisztelték, akit a tulajdonképpeni magyar törzs Magyar (másként: Mag, Magor, Megyer, Magar, Makar) néven nevezett és a nemzet névadó ősatyjának és legelső, regebeli fejedelmének is tekintett. A többi törzsek, bár magukat mindnyájan a legrégibb és szentnek tartott magyar törzsből származtatták – amiért is saját törzsnevükön kívül a magyari nevet is mind viselték – de ugyanez istenséget, vagyis a Napot, más-más, a saját törzsnevüknek megfelelő néven is nevezték. Például a kunok Kún vagy Hunor néven, a besenyők Beszer vagy Peter, a jászok Jász, Jázon vagy Jázzú, a székelyek Szikel vagy Zakur, a kazárok Kus vagy Kazár, a kabarok Bag, Bog vagy Bakar, a palócok Pál, Bál, Balota vagy Bél, az avarok Bar, Barata, a szemerék Szem, Szam, Somota néven, valamint még más neveken is nevezték. Szerintük ugyanis minden földi életnek és így az embereknek is, édesapja a Nap, költőileg megszemélyesítve: a Napisten, Napkirály vagy Napfejedelem, vagy ahogy még nevezték: Aranyfejedelem, Aranyisten, Szép Isten, a Gyönyörű.

3.
However, the mythological mother of all life on Earth and human beings is Mother Earth, that is Tündér Ilona, the Mother of Life. The nuptials of Tündér Ilona and the Sun God, that is Magor, was celebrated in the time of the equinox every spring. At this point Ilona as the wife of the Hungarian Sun King, adopts the name Magyar Ilona as referred to by the girls of Csallóköz in their spring songs about marriage, for, the young couples got married exclusively on the day and on the night of the holy celebration of the equinox; the time when the lily of the valley, the holy flower of Tündér Ilona, is blooming. Right here I have to mention that in our old language the word tündér (fairy) also meant girl and virgin, as the Finnish tüttö, tüttere = girl, virgin, which is parallel to the Italian fata=fairy and the Vlach fata=girl. But I also have to mention that the name magyar, besides other meanings, also meant happy (boldog), thus Magyar Isten and Magyar Ilona were also used in the sense of Boldog Isten (Beatific God), Boldog Ilona (Beatific Helena). By that they meant happiness of love, growing ripe for being a father, a mother; but I also make mention of the fact that the actual ancient Hungarian tribes were farmers. Hungarian Sun God (Magyar Napisten) was also respected for being the inventor of agriculture and a deity. The peaceful farmer life was regarded as a happy life.

Viszont minden földi életnek és így az embereknek is regebeli édesanyja maga a Föld, azaz megszemélyesítve, a Földanya vagyis Tündér Ilona, az Élet Anyja. Tündér Ilonának és a Napistennek, azaz tehát Magornak nászát minden tavasszal a napéjegyenlőség idejében ünnepelték. Ekkor Ilona, mint Magyar Napkirály felesége, a Magyar Ilona nevet veszi föl, ahogy őt a Csallóközi leányok bizonyos tavaszi, a házasságról szóló énekeikben napjainkig is nevezik. Ugyanis kizárólag a napéjegyenlőség szent ünnepe napján és éjszakáján tartották nászukat a fiatal párok is, azon időben tehát, amelyben a gyöngy virág, Tündér Ilona e szent virága, nyílik. Meg kell itt említenem azt is, hogy régi nyelvünkben a tündér szónak még leány és szűz értelme is volt, aminthogy a finnben ma is tüttő, tüttere = leány, szűz, amihez pontosan párhuzam az, hogy például az olaszban fata = tündér, míg az oláhban fata = leány. De meg kell említenem még azt is, hogy a magyar névnek, más jelentései mellett, boldog jelentése is volt, ami szerint tehát úgy a Magyar Isten, mint a Magyar Ilona névnek Boldog Isten és Boldog Ilona értelme is volt, ami alatt szerelmi boldogságot, az apává, anyává létet is értették, de fölemlítem itt azt is, hogy a tulajdonképpeni magyar őstörzsek földművelők voltak, Magyar Napisten a földművelés föltalálója és istenségeként is tiszteltetett, a békés földművelő élet pedig boldog életként volt fölfogva.

4.
…as well as in her spring manifestation Ilona was the goddess of love, and in the same way Magyar Napisten was the god of love. He was referred to by the Palóc as Lebéd or Libéd and a fairly big cult had developed around Him. That name meant swan in the old language. Our ancestors (just like the Romans and the Greeks) portrayed Him with swan wings because the swan was the poetic symbol for desire, especially for love desire. This old lebéd or libéd (hattyú) = swan word of ours comes from the verb lebeg, libeg (levitate, hover) with the meaning of wing flutter, levitation, flying, and hovering in the air. From the same verb comes the word lepke (butterfly) and its dialectical versions lepe and lipe. This word is equivalent to the Latin libratio = levitation and sheds light to the origins of the Latin words libido=desire, love desire coming from our ancient language. The explanation to all this is that swans and other birds flutter with their wings when in love. We have mentioned the meaning of Libéd: swan…This is how we understand the origins of the German word Liebe, formerly Liebde = love. Thus, it is proven that these words originated from our ancient language. What has been said also deciphers for us why the Greek-Roman mythology portrays the God of Love with swan wings.

…valamint pedig tavaszi megnyilvánulásában Ilona a szerelem Istennője volt, ugyanúgy a szerelem istensége volt tavaszi megnyilvánulásában Magyar Napisten is, amelyben például a palócoknál Lebéd vagy Libéd név alatt különösen nagy kultusza volt, amely név régi nyelvünkben hattyú jelentésű volt. E minőségben őt őseink (miként a görögök és rómaiak is) hattyúszárnyakkal ábrázolták volt, mivel náluk a hattyú a vágyódás, különösen pedig a szerelemvágy költői jelképe volt. Ezen régi lebéd vagy libéd = hattyú szavunk a lebeg vagy libeg szavunkból származik, amelynek szárnylebegtetés, lebegtetés, repülés és a levegőben való lebegés, libegés értelme van. Ugyanez igéből származik továbbá lepke és innen tájszólásos változatát képező lepe és lipe = lepke szavunk is. Mindamely szavaink viszont azonosak a latin libratio = libegés szóval is, valamint megvilágítják a latin libido = vágy, szerelemvágy szó ősnyelvünkbőli eredetét is. Mindezek magyarázata pedig az, hogy a hattyak, valamint némely más madárféle is, szerelmi vágyukban szárnyaikat lebegtetni, libegtetni szokták. Mondottuk, hogy a Libéd név értelme: hattyú…Így pedig megértjük a német Liebe, régibb Liebde = szerelem szó eredetét is, illetve bebizonyítottnak látjuk mindezen latin és német szavak ősnyelvünkbőli származását. Úgyszintén az elmondottak fejtik meg azt is, hogy a görög-római mitológiában a Szerelemisten miért ábrázoltatott hattyúszárnyakkal.

5.
Magyar Napisten was the deity personifying energy in the mythology of our ancestors, whereas Ilona also personified matter (materia), which allegory was based on deep knowledge and understanding of nature. After all, it is true that the basis of every life on earth comes from the energy of the sun affecting matter. The revival and fertilization of the sleeping mother earth’s matter through the sun beams can be poetically compared to the man making the woman pregnant. Women feed their children just as the Earth feeds all creatures with its crops. And the air, which is one of the most important nutrient given to us by Mother Earth – in the lack of which we are dead in a few minutes – is just a part of the Earth just like the water or the humus.

Magyar Napisten őseink mitológiájában az erőnyt (energiát) megszemélyesítő istenség, míg Ilona az anyag (materia) megszemélyesítése is volt, ami pedig mély tudáson és természetismereten alapuló jelképezés volt, mert hiszen való igaz, hogy minden földi élet alapja a Napból a Földre áradó erőnynek a Föld anyagára való hatása. Az anyaföld szunnyadó anyagának a napsugarak általi életre keltését, megtermékenyítését jelképesen valóban a nőnek a férfi általi megtermékenyítésével hasonlíthatjuk össze. A nő ugyanúgy táplálja gyermekét mint az élőket terményeivel a Föld. A levegő pedig, amely a Földanya által nekünk nyújtott táplálékok legfontosabbika, – amelynek híján már néhány perc alatt halottak vagyunk – a Földnek csak egyik alkatrésze, ugyanúgy mint akár a víz avagy a termő televény (humusz) is.

6.
The power coming from the Sun to the Earth is the creator of the earthly life phenomena, such as the soul making us alive and human (according to out ancient language: magyar), thus we all are the sons, children of the sun. The Sun God spreads towards us the „divine spark” which brings us to life, elevates us to be human beings and which never fades away after we die; just as today’s science teaches us the conservation of energy. That’s the real explanation, sense of the „immortality of the soul”. It also means that the thinking of our ancestors in this respect was exactly the same with today’s scientific ideas, however dressed in beautiful poetic forms. Our mother, who gave us our body, cared for our body. She feeds us, keeps us clean, washes, dresses, combs us, but our father teaches, instructs us. He will raise us later, He gives us „fatherly advice” and tells us how to behave in life. He teaches us morals and honor. (In today’s world many things are changing, but it was the case back in those times.) We, in turn, listen to His words with child-like respect and we look into His good-willing eyes. We know that Saint Stephen, though already Christian, left his fatherly advice in written form for his son. This is how we understand why Hammurabi, Babilonian king, said that Shamash the god of sun had dictated him his famous laws; why Lycurgus, legislator of Sparta stated that he had got his laws from the sungod Apollo. That is, in those ancient times, people still knew that the teacher and legislator of the human beings was the sun, in other words, the father of the people. In fact, what is the law? Idea, thought. A bodyless something; the energy coming from the sun.

A Napból a Földre származó erő a földi életjelenségek létrehozója, s ilyen tehát a lélek is, amely minket élőkké és a legfejlettebb alakban: emberré, (ősnyelvünk szerint: magyarrá) tesz, vagyis tehát mindnyájan a Nap fiai, gyermekei vagyunk. A Napistentől származik belénk azon „isteni szikra”, amely bennünket életre kelt, emberré fejleszt, és amely holtunk után el nem enyészik; aminthogy a mai tudomány is tanítja az erőny megmaradását. Ez „a lélek halhatatlansága” igazi magyarázata, értelme is. Ez pedig azt is jelenti, hogy őseink felfogása e tekintetben a mai tudományos fölfogással teljesen azonos volt, csakhogy gyönyörű költői alakba öltöztetve. Édesanyánk, akitől tehát testünk származik, viseli is testünk gondját. Ő táplál, tart tisztán, mos, öltöztet, fésül bennünket, viszont édesatyánk tanít, oktat minket. Ő neveli később lelkünket, ő lát el „apai tanácsok”-kal és oktat bennünket, hogy az életben mikép viselkedjünk. Ő tanít bennünket erkölcsre, becsületre. (Habár a mai világban sok minden megváltozik is, de régebben mindez határozottan így volt.) Mi viszont gyermeki tisztelettel figyelünk szavaira és nézünk jóakaró szemeibe. Tudjuk, hogy például Szent István király is, bár már keresztény volt, fia számára írásban hagyta meg apai tanácsait. De így értjük csak meg azt is, hogy Hammurabi babiloni király miért mondja, hogy híres törvényeit neki Sámás Napisten diktálta, valamint hogy Lükurgosz, a spártai törvényhozó, miért állítja, hogy ő törvényeit Apolló Napistentől kapta. Vagyis, ezen ősidőkben a népeknek még tudatában volt, hogy az emberek tanítója, törvényhozója a Napisten, azaz az emberek atyja. És valóban, mi egy törvény? Eszme, gondolat. Test nélküli valami, vagyis tehát a Napból származó erőny.

7.
The archaeologists and the ethnographers are very well aware of the round mirror of the Scythians and today’s Hungarian people. About that Dr Gyula Mészáros wrote an interesting, long study with the title The Hungarian Round Mirror in the 1914th volume of our periodical; also pointing out that this mirror was usually considered the symbol of the sun (and sometimes the Moon). In the ancient times, mirrors were made mainly out of metal, and the yellow or reddish gold, copper, bronze mirror became the symbol of the sun, whereas the silver or other white metals that of the Moon. Given the fact, however, gold is the metal people worked first because of its soft quality and beauty (Golden Age), it is only natural that the golden mirror played an older and bigger role. Our Hungarian ancestors thought: if we look into the round golden mirror, it is tentamount to looking into the face and eyes of our father, the Sun God.

Az archeológusok és etnográfusok jól ismerik a szkita népek, valamint a ma élő magyar nép és rokonnépei kerek tükrét. Erről érdekes, hosszú tanulmányt ír dr. Mészáros Gyula A magyar kerek tükör cím alatt a Néprajzi Értesítő folyóiratunk 1914. évfolyamában, megállapítván azt is, hogy e tükör rendesen a Nap (néha a Hold) jelképének tekintetett. Régen a tükrök többnyire fémből készültek és a sárga vagy vöröses arany-, réz- vagy bronztükör a Nap jelképe is lett, míg az ezüst- avagy más fehér fémből való, a Holdé. Miután azonban az arany azon fém, amelyet lágysága és szépsége miatt az ember legelőször kezdett megmunkálni (Aranykor), így természetes, hogy az aranytükörnek volt régibb és nagyobb szerepe. Magyar őseink szerint tehát: ha a kerek aranytükörbe tekintünk, ez ugyanannyi, mint hogyha édesatyánk, a Napisten arcába, szemébe tekintenénk.

8.
I think that it was the phenomenon of reflection that got people to recognize conscience, seeing themselves in water or in the golden, crystalline or polished surface of a stone. And reflection as light phenomenon is really nothing but the energy coming from the sun whose visibility is made possible only with the help of the matter given by Mother Earth (we can’t see light itself, only the object illuminated by it); just as thought is the energy coming from the sun and for its manifestation we need our brain created out of matter by the Earth. Thus, as reflection has no body, it can be compared to conscience. The reason for that, I think, is that our mirror image is similar to us, yet it has no body, so it doesn’t exist on material level. That is, we can see it, it is there, yet it is not there, at least in material form, because it’s just a light phenomenon.

Szerintem a lelkiismeret fölismerésére az embert a tükröződés jelensége vezette, akár a vízben, akár arany, kristály vagy csiszolt kő fölületében magát meglátva. A tükröződés pedig, mint fényjelenség, valóban nem is más mint a Napból származó erőny, amelynek észlelhetősége ámbár ismét csak a Földanya által nyújtott anyag segítségével válik lehetségessé (a fényt magát nem is láthatjuk, hanem csak az általa megvilágított tárgyakat), ugyanúgy, mint ahogy a gondolat is a Napból származó erőny, de amelynek, hogy megnyilvánulhasson, az agyvelőre van szüksége, amely pedig a Föld által nyújtott anyagból áll. A tükröződésnek tehát saját teste nem lévén, valóban a lélekkel hasonlítható össze. Ennek oka szerintem az, hogy tükörképünk tényleg teljesen hozzánk hasonló, de mégis: teste nincsen, tehát anyagilag nem létezik, vagyis bár látjuk, ott van, de mégis tulajdonképpen nincsen, azaz hogy csak anyagilag nincsen, mivel hiszen csak fényjelenség.